Hát ebből a két hétből ugyan nem fognak akciófilmet forgatni, de azért mégiscsak akad innen-onnan egy kis mesélnivaló.

Hohoho! De még mennyi? Annyi hogy térdem alá nem is látok. A széllel kombinált „vízszintes hóesés” a kedvenc. Kis-nagy hókotrók sürögnek-forognak, de a jég ellen nem látok sózást/homokozást sehol. A kis dimb-domb melyen keresztül minden reggel átkelek, egyre nagyobbnak tűnik. Az is, mert ezek a nyavalyások az útról mind oda dobják le a havat. A lustaság győz, kerülés helyett jeti módjára minden reggel hófürdőt veszek inkább. De mindennek van jó oldala... ilyen időben talán kevesebb vendég jön a LAUT-be.

Stefi ma teljes feldobottan jött be. Fennhangon hívott sakkozni, hogy most aztán jól ellátja a bajom. Járása a pingvintotyogásról érthetetlen módon valami latin tánc tempójú csusszanásokra váltott át. Sakk közben rengeteget viccelődöt (mindig szinte némán játszott eddig), verseket mondott és kapásból fordította nekem angolra. Megjegyezte, hogy két napja nem aludt és ez alatt tizennyolc sakk meccset játszott és mindet megnyerte. Hát engem is bedarált. Ebéd közben saját verseiből szavalt... szóval úgy viselkedett mint aki red bull-t kapott anyatej helyett. Közben Goran megsúgta, hogy nemsokára kijönnek a kórházból és kap egy kis szurit Stefi majd elmegy kialudni magát.

No de mi manó volt ez? Kérdeztem ezt a pszichiátertől, aki kéthetente jön a LAUT-ba és lát el minket jó tanácsokkal együtt és külön-külön. Hát Stefinek a testi hiátusán kívül van bizony egy bipoláris depressziója (ha jól emlékszem). Ami kb. annyit tesz az esetében, hogyha sokáig nem alszik, akkor egy eufória szerű állapotba kerül (azaz kicsattanóan jókedvű lesz, legyőzhetetlennek érzi magát, pörög mint a versenymókus). Ami az elején még vicces, de ha tovább folytatódik, akkor igencsak agresszív/veszélyes lehet. Az alkoholhoz lehetne hasonlítani talán. A hab a sütin pedig az, hogy ő tudja, hogy ilyen állapotban van és szeretne is ebben maradni... hisz királynak érzi magát.

Ugyanakkor a szellemember is megmutatta a másik orcáját a napokban. Élve az idő adta lehetőséggel, gondoltam jól belevetem magam a hóemberépítés rejtelmeibe (titkon reméltem, hogy LAUT vendégei közül páran csatlakoznak, de ez ilyen „el van a gyerek ha játszik”-re sikeredett). A közepefelé tartottam mikor a szellem elvtárs jól megjelent a szokásos kávéjáért. Próbáltam elmutogatni, hogy micsoda komoly céljaim vannak az itteni hógöngyöléssel... de sarkon fordult és bement az épületbe... és néhány perc múlva krumplikkal tért vissza! Ez csudijó, hisz soha nem köszön senkinek (különösen nekem) és nem is beszélget (valami speciális autizmusa végett) és most mégis sikerült valami kapcsolatot kialakítani :).

Munka vége, vásároljunk be. Lehetőleg minél hosszabb időre. Fantasztikus belsőérzékemmel képes vagyok a lehető legrosszabb időjárásra időzíteni... avagy mindig vásárláskor lesz rossz az idő. Sebaj, nem jövök egy ideig újra, mert ez a 15 kiló zab és 20 liter tej ki fog tartani egy kis ideig... legalábbis a zab. De megérte ezt az időt választani (még ha hóviharban izzadtam hazáig a motyót, akkor is), mert nini magyarokkal találkozik az ember. Jól megtudom, hogy rajtam kívül még öt magyar éldegél Akureyriben... telecsere, tapsipacsi.

Ohó, jah hogy ma este még bowling is lesz. Bizony, a mentorom nagyon igyekszik összetartani minket... mármint ki is az a mi? Sigmar a mentorom, Kathi egy osztrák önkéntes leányzó, aki óvodában dolgozik, Suzy aki német önkéntes lyány és egy templomban tevékenykedik fiatalokkal és Anita a svájci ex-önkéntes. Hát a bowling eddig kimaradt az amúgy általam teljesnek tartott életemből, de hála a szerencsémnek a és zabos-cipekedős bemelegítésnek mégsem én lettem az utolsó :). A lányok jól felajánlják, hogy köv héten vacsora náluk. Hát lehet ellenkezni? :)

De addig is, még itt van egy hétvége. Az előző a táncommal jól megkeresett 500 koronámat befektettem egy gatyeszba+ingbe+zakóba, persze mindezt a kedvelt olcsó helyemről. Ebben bizony táncolni fogok, de még egy kis módosítást kell végezni. Cikkcakkoljuk meg a hosszú ujji inget, rakjuk rá a MAD tánc logoját és máris jó lesz első próbálkozásnak (ezer cifra ötlet fejemben, de ha nekiállok varrocskázni akkor sosem lesz újabb blogbejegyzés :)). És eljött a péntek s szombat este... mind a kettő végigtáncolva. A DJ-vel jól megdicsértük egymást (én a zenéit ő a táncomat), így szombaton vittem neki egy jópárat az én zenéim közül. És bizony így szólhatott egy izlandi discoban Hungária, Double Deejay és más magyar zene :).

Kis pihi, de ne akárhogy. Ideje rászoktatnom magam a földön alvásra, mert miértne :). Jöjjön valami nyugis, mondjuk olvassunk Saga-t! Bizony, „Grettir the Strong” egy kicsit lassan induló, de aztán igen élvezetes darab. A nyelvezete „tanulságos”, néhány szó még a nagyszótárban sem található :).

Menjük vacsizni, a lányok már várnak. Egy szép nagy családiház, hisz családnál vannak elhelyezve (akik éppenséggel a telet németben töltik). Óriási modern nappali, gyönyörű tűzhely, nagy ablakok (szinte üvegfal). Hát igen ez már izlandi színvonal, de nekem többet ér az, hogy „saját lukam” van :). Mi a menü? Sajtosrúd salátával és plusz feta sajttal előételnek. Aztán igen gondosan tálalt töltött paprika (egy célzásból tudomásomra adták, hogy ezt miattam készítették, mert én, mint magyar biztos nagy szeretője vagyok a paprikának – hát én speciel nem szeretem a főtt paprika ízét, de mégis előkaptam a legjobb mosolyt, ami a szám ügyébe került). Végül fagyi forró gyümölcsökkel leöntve. Közben ez-az. Szóval nagyon kitettek magukért. Közösen jól kitalálom, hogy másnap ugorjunk el a Reykjavik közeli Blue Lagoon fürdőhelyre. Sigmar közli, hogy most van a szezonja valami galambszerű madár összefogdosásának és ő nem tud jönni. Sebaj, vessük magunkat bele stoppolás rejtelmeibe.

Itt a péntek újra. A nap nagy részében az egyik vendégre koncentrálok (akinek sajnos a szokásos módon jól elfelejtettem a nevét :)). Sokat lehet vele beszélgetni az egészséges életmódról és kölcsönösen elő tudjuk egymásból hozni a vicceket. Mélyen foglalkozik a feng shui-val és az asztrológiával (amikben én egyáltalán nem hiszek, viszont érdekel a téma :)). De sajnos neki is megvan a maga problémája (különben miért jönne a LAUT-ba? :)). Ugyanis rengeteg mindentől fél. Nem is jó ez így megfogalmazva. Inkább úgy mondom, hogy nincs bátorsága sok mindent megtenni. Nem mer ismerkedni, munkára jelentkezni stb. Ugyanakkor úgy tűnik hallgat rám... azt hiszem Óz a nagy varázsló módjára kell egy kis bátorságot önteni ebbe az oroszlánba. Illetve ő kos, de kínai szerint nyúl. Első lépésnek tanácsoltam, hogy vegyen fel valami tömör, karakteres és jól hangzó nevet, ami erőt ad neki. Legyen, mondjuk Jack, mint JackRabbit (ha már annyira Asztrológia orientált :)). Jack, aki társaságomban megérezte az erő jó oldalát rögtön rá is beszélte magát, hogy eljöjjön Reykjavikba (ahol van egy régi ismerőse, aki szeretne vele beszélni... de ő valahogy nem akart) és tudatában volt annak, hogy így nem kellene egyedül mennie, ha ad egy „liftet” nekem. Hát az elképzelés akkor bicsaklott meg, amikor említettem, hogy a két önkéntes lány is jönne. Hát így már szeretett volna jönni :).

Hát akkor maradjunk a betervezett hitchikeolásnál. Sajnos a 17:30-as kezdés nem a legjobb, ha az ember Reykjavikba akar eljutni. Az ilyen hosszú útra az emberek inkább korán, mint későn indulnak. Egyetlen emberkét találtunk aki Reykjavikba tartott, de a hátsó ülésén egy –általa frissen kifogott- óriási hal trónolt. Hát van az úgy, hogy az ember inkább halat akar útitársnak, mint három külföldit :). Rövidke egy óra után abban állapodtunk meg, hogy ki korán kell az hitchike-ra lel és majd máskor próbálkozunk... és az este inkább az általam jól meg szokott éjszakába vetjük bele magunkat. Helloween volt, én barbár meg nem vittem fényképezőt, pedig számos ötletes öltözetű emberkébe lehetett botlani. Vikingnek viszont senki nem öltözött, úgy látszik az snassz.

Még egy hétvége. A kukac motoszkál bennem és mégsem tudtam elmenni. Sebaj helyette legközelebb majd két helyre :). Most már tényleg ideje művelni a hajammal valamit, lassan nem találom meg a törölközőt, ha rádobom a fejemre. Hát menjünk, vegyünk egy hajnyírót! Jah, elfelejtettem hogy izlandon vagyok és vasárnap délelőtt minden zárva... kivéve ez a virágbolt itt előttem... hát akkor menjünk oda. Én bizony nem tudok ellenállni a kamillamagok csalogató látványának és látom magam előtt, ahogy a sok elrakosgatott befőttesüveg léte értelmet nyer. Hogy a kamilla ne unatkozzon, veszünk barátnak egy kis fokhagymát, annak pedig egy másik hagymát és végül egy vörös salátát (dísznek, mert amúgy utálom :)). Egy csipetnyi Magyarország, ha egyáltalán ki fognak kelni. Megkapom a tutitippet, hogy a botanikus kertben talán csalánmagot is szerezhetek... hát a botanikus kertben sehol-senki, csak egy bóklászó beteg a kórházból, aki kijött sétálni és beszélgetni velem, no meg istennel :). Elmondta, hogy a világon minden rendben van, és hogy én csakis jó ember lehetek, mert látta hogy tejes-mézes Nivea szappant vásároltam :). Közben a boltok is kinyitottak, milyen hajnyírót vegyek? Hát a legolcsóbbat, ami lehetőleg Philips. Otthon látom csak, jól döntöttem: Made in Hungary.

Létrehozva: 2008.11.03