Karácsonyi Legények

Gyermek örül magas, alacsony
hisz, közeleg a Karácsony
Az most az ifjak legfőbb dolga
hogy cipő meg legyen pucolva
Forró csoki, friss süti és kandalló
ugyan kinek ne volna ez jó?

De fent a magas hegyekben
melyeket még nem látott emberi szem
Hol szél fúj, jég fagyaszt és fény sem akad
mégis él néhány ágrólszakadt
Férj, feleség és egy fekete macska
tizenhárom gyermekükről szól e dalocska

Anyjuk, Gryla nem vitás
nemcsak boszorkány, hanem óriás
Néhány száz év után
az idő változtatott gyomrán
Válogat, mint egy grófkisasszony
csak rossz gyereket eszik, roston

Férje Leppaludi, lusta, mint a zsák krumpli
„Miért nem hagytok évekig aludni?”
Egyetlen szenvedélye csak az ágya
fel nem kelne senki szavára
Pechére van hatalmas gyomra
melyet töltenie kell, havonta

Vén háziállatuk a Karácsonyi Kandúr
Rá is bilincset tehetne a pandúr
Gazdáitól jól megtanulta
Finom falat az emberboka
Ha ünnepekre nem kapsz új ruhát
Máris feni rád a fogát!

Lássuk ki ez a tizenhárom legény
ki Decemberben oly serény
Egyesével érkeznek két héten át
Hogy megkeserítsék az emberek dolgát
Valójában csak viccelni akarnak
Ettől még senki nem ment falnak

Merevláb érkezik este elsőként
Az ólba veszi útját tüstént
„Kecskék, birkák jajogjatok,
Ne aludjanak gazdáitok!
Reszkető jószág kellemes teje
Nagy szám már tele is vele”
De amint egy dühödt kost meglát
Kapkodja is már falábát

Másodnap Tejlefety látogat el
Ha nálad tehenekre lel
Cuppantja a tőgyre vígan száját
Nem is nézi a tehén lábát
„Pedig jobban tettem volna, hát tessék!
Most nem volna piros e kerek fenék!”

Harmadnap érkezik a kis Kurta
Kinek mindene az éléskamra
Nem rest az árnyékban soká várni
Hátha elé pottyan egy finom bármi
Apró szeme gyorsan kutat
Melyik edényben mennyi maradt

Negyediknek jő Kanyálka
Magas, vékony, mint a halszálka
Ha főzöl, figyeld hova rakod a fakanalat
mert cserepes szája könnyen rátapad
Minden kanalat tisztára nyalna
Ha a hő nem lenne probléma
Szájpadlása mindig vörös, égett
Az állandó nyalakodás végett

Bödönke ötödikként sem lomha
kedvence a rendetlen konyha
Legyen edényed mosatlan, odaégett
Már nyúl is hogy elcsenje a lepedéket
Sőt, az edényt még kezedből is kimarja
csak legyen zsíros, szaftos az alja
Görbe ujjával csak kaparja és kaparja
Még a zománcot is leeszi róla!

Tányérrágcsa a hatodik bosszantó
Ellene sem véd a csukott ajtó
Később már hiába a szánom-bánom
Hogy maradékot hagytál a tányéron
Lapos nyelvével csillogóra nyalja
Ebből enni már a kutya sem akarna
Ellene véd a befejezett étek
Ne feledd, ételt kidobni vétek!

Hetedik a hóbortos Csapka
Ki nevét rossz szokásáról kapta
Esténként sosem lehetsz nyugodt
Ha ajtód, ablakod nem csukott
Nagy merészen odasettenkedik
Nyikorogtatja őket egész reggelig
„Unom már a fémzenét, jöjjön a csapás!”
kiáltja, és ezzel kész a ráadás

A nyolcadik ki más, mint Turka
Tejben, vajban úszkálna naponta
De helyette megteszi a jó kis túró
Hordókban nincs nála mélyebbre túró
Sűrű, nedves szakálla csupa-csupa tejföl
az evés végeztéig bizony nem kel föl
Ruhája is tiszta tejszínfoltos
„Jó lesz az későbbre, nem kell mind most!”

A kilencedik neve pedig Kolbi
Mert imád farmokon kolbászolni
Száraz, füstölt, plafonról csüngő
„Mi mással telhetne meg a bendő?”
Falmászásban nem ügyesebb sem a pók
Mint e mindig éhes haspók
A kolbászt mérföldekről kiszagolja
Másoknak egy falatot sem hagyna

Különös szerzet a tizedik, Kukucska
Randa arcán a szúnyog sem landolna
Ki is használja e rút adottságát
Mosolyával rémiszti az emberfiát
Mikor a sötét est leszáll
Kint, az ablakod alatt vár
Békében gyönyörködnél a havas tájban?
Ekkor ő hirtelen behuhog rád bátran!

Tizenegyke a csoda nózis Orrancs
Orra hosszabb, mint a szarvasagancs
Minden ajtót résre nyit
Hogy bedughassa orra hegyit
Szimatol, mint a vadászkopó
„Mi lesz itt ma ennivaló?”
Néha megelégszik csak a szaggal
és inkább abrakol kint a lovakkal

Kampókéz a tizenkettő
Húsokat roppant kedvelő
Éjjelente a kéményre mászik
Kampójával onnan hadonászik
Húsokat csenne így titokban
Mielőtt a kandalló be nem lobban
Aztán zsákmánnyal hátán mássza a falat
lepődjenek mások, hogy cafat sem maradt

Végére maradt a szende Szikrás
Kinek nem elég némi parázs
Imád a gyönyörködni a lángban
ülni az égett viasz szagában
Ezért megtesz minden tőle telhetőt
Hogy elcsenjen valami lángra kelthetőt
Kedvence az égve hagyott gyertya
Ezért ne hagyd egyedül soha!

Ezzel elmondtam róluk, amit lehetett
Decemberben érkeznek, ne feledd!
Nem szereti a vicceiket mindenki
De cserébe a cipőbe kerülhet bármi
Sokat bosszankodtam miattuk, de mára belátom
Hogy e legények miatt nem unalmas a Karácsony!