Mindenféle trükkös, földalatti módon hozzám eljuttatott kérdőjelek csokra arra sarkalta gépeléstől kicombosodott ujjaim, hogy a bennetek leginkább fúró kérdésekre egy csettintéssel válaszoljak. Izlandra vándorolnál? Ráadásul „önkéntesen”? Hát akkor íme pár tipp, ahogy én műveltem és ahogy inkább kellett volna :). A listát észbejutás vagy ismételt kérdésroham hatására bővítem a jövőben is.

De móka ez az önkéntesség! De nem vagyok poronty vagy aggastyán hozzá?
A nagybetűs válasz olyasmi, hogy 16-30 esztendő közt tudsz ebbe belecsobbanni. Gyorsan megálmodott statisztikám szerint, a legtöbben éppen csak kiléptek a középiskola kapuján és máris önkénteskedésre adták a fejüket. Érthető ez a „na most azonnal minél messzebb ettől a helytől” hajtotta motor, de szerintem sokkal lazábban fogódnak fel az események ha előtte egy legalább egy évig ízlelte az ember a bulikkal hizlalt egyetemi életet.

Medve anyám! Sikerült! De milyen ruhákat vigyek magammal Izlandra?
A rémhírekkel ellentétben nem kézdörzsöléssel fűtött iglookban fogsz lakni. A ruházkodás az egyik, amivel nem érdemes sem magad, sem a poggyászt terhelni. Ugyanis itt turkáló áron juthatsz bolti minőségű ruhákhoz, ha bekanyarodsz a vörös kereszthez, vagy a salvation armyhoz. Én egy pulcsit, egy hosszú ujjút meg jó pár rövid inget hoztam és még semmim nem fagyott le. Nadrágnak legyen egy vastagod meg pár normál (egy rövid is beférhet mutatóba :)). Cipellő... mint önkéntes, az elsődleges járműved nagy valószínűséggel ebben fog tárolódni. Én épp ezért szereztem be egy légbetétes sportcipőt, ami jó választás még télen városban is (de vidéki tortúrára hócipő illik persze ekkor). A nagy titok a zokni, ebből érdemesebb otthonról hozni... fele legyen jó vastag a másik meg a szokásos szobazokni. Noha nem ruha meg sok helyet is foglal, de érdemes elgondolkozni a hálózsák témáján... én nem bántam meg.

Mivel etessük az önkéntest?
Szerencsére semmi köze nincs az önkéntes életmódnak a koleszos „konyhamalac” étkezési szokásokhoz. A papírforma elképzelése szerint, az önkéntes nevű élőlény táplálása napi háromszor szükségeltetik. Ez történhet úgy, hogy a munkahelyi termést falatozza (ami azért jó, mert így könnyen ehet nemzeti ételeket) illetve kaphat némi csilingelőt és abból garázdálkodhat... avagy szabadon választhat e két lehetőség közül. Mekkorát böffenthet az önkéntes a hamipénzből? Amolyan közepeset: lehet belőle spórolni is (ez nálam a zabzabáló és kajahazahordó korszak volt) meg lehet körmöt rágni is (ez a jelenlegi „fejlesszünk táncoló izmokat” fehérjedús állatság, ami kivitelezéséhez már a mókapénzhez is hozzá kell nyúlnom). Konkrét számot a kíváncsiskodóknak: A reggelire 200 (400 Ft jelenleg), ebédre 400 (800 Ft jelenleg) és vacsira is 400 (800 Ft szintúgy) koronát szántak a projektemben.

Mehetnékem támadt! De csak egy pajtással együtt ugranék ki... munkálkodhatunk egy helyen?
Annál a projektnél ahol több önkéntest fogadnak, jobban szeretik keverni a nemzetiségeket (persze lehet nagyritkán kivétel... de tényleg nagybetűs ritkaság). De csüggedésre semmi ok, mert egy városba de külön projektbe könnyen lehet kerülni. És mi több, kis szerencsével vagy reklamálással akár egy kuckóba is lehet kerülni. Amúgy a pajtásosdi nem szükséges alapvetően a túléléshez :).

Egy évre távol a családtól, ismerősöktől valami idegen helyen... ez nem tejfel!
Persze persze... senki sem bádogember. Ugyanakkor az Internet nagyot könnyít a dolgokon (különösen mikrofonos webkamerával). Ha nem félünk ismerkedni, akkor pislantás alatt megtalálhatjuk a magunk közösségeit (én pl. szórakozóhelyeken, edzőteremben). Sokat hablatyoltak mindegyik táborban a „mások közt mégis egyedül” problémáról... úgy látszik valahogy elkerültük egymást. Persze egyesek arra is panaszkodnak, hogy télen sötét van. :P