Még a jégvilág köddé válása előtt egy gyors deszkán csusszanás beiktatunk a tánctól amúgy is folyton lilafoltos fenekünk legnagyobb örvendésére. Bár a snowboard legnagyobb erénye a sível szemben a pillanatok alatti önösszeszedés lehetősége, ennek ellenére, ha hétvégi hóuralkodást tervezünk, bizton számíthatunk a képes felükön csücsülő élőcölöpöktől tömött akadálypályára.
„...because you are a legend here!” – Összegezte visszafogottan féléves táncmunkásságom Bibbi (egy izlandi barát és Akureyri legnagyobb szórakozóhelyének dolgozója). Azért ilyesformában mégsem szeretnék sagaba öntődni, mert a sok legenda közül a legkelendőbb mégiscsak a „Kemény drogok örült táncosa”. Noha maharadzsa gazdagságnak örvendhetnék valami „Nyeld és pattogj!” feliratú vitamin terjesztésével, azért mégiscsak betyárközelibb dolog volna megtalálni az ezt terjesztő youtube videót rólam (melyen elvileg valakivel nagy versenyrázásba keveredtem). Nyelvem rücskösre száradása hiábavaló áldozat volt, elvégre az ezer meg ezer kisfilm átnyálazásának eredménye csupán két rövidke rajtakapás, mely inkább egy laza bemelegítésnek tűnik csak az átlagos „akkor most hajrá!” vérmérsékletemhez képest:
http://www.youtube.com/watch?v=L3ukHyGqO4I
http://www.youtube.com/watch?v=fWbq60wKNRA
De valóban... már vagy fél éve izlandi tejtől pezseg a vér, zabtól nő a szakáll, birkából épül ujjá a sebzett hátsó (mások szerint a felső :) ). Szokatlan furmánnyal folyamatosan bővítettem a kis varázslistácskám, amire a változásaimat firkáltam... szemezgessünk:
Csak Garfieldméterrel mérhető lustaságomnak köszönhetően, héjastul eszem a dolgokat, legyen az áldozat kiwi, kolompér vagy bármi hasonló lábatlankodó (egyelőre csak a kókusz elvtárs tanult némi önvédelmet ellenem :) ). Szintúgy a praktikus mihasznulás eredménye a hálózsákban padlón alvás, mellőzve ezáltal a reggelenti ágyelrakást és lehetőséget adva az izgalmas „a lakás mely szegletében nem aludtam még?” játékra (azt hiszem, ma kipróbálom az asztal alatti szigetet). Félreértelmezett hagyományőrzési vagy csupán „Miért nem veszi senki ezeket?!” alapon áttértem a megfogható szappanra, illetve búcsút mondtam a dezodornak is (köszönhetően a helyes táplálkozásnak, bár mások szerint az állandó fokhagymázás tette szükségtelenné számomra :) ). És végül valahogy a listára keveredett a tea tejjel való fogyasztása... amit azonnal ki is húzok, elvégre mindent e fehér nedűvel iszok amúgy is.
Bang! Félév egyenlő tábor... méghozzá az utolsó jégföldi, mert ezen kívül már csak otthoniában várható egy. Hosszát tekintve inkább táborkának nevezhető ez hétvégi kiruccanás a Borgarnes közeli kis medencés tömegszállóra. Kevert érzelmekkel rakosgattam lábaim a cél felé... vajon mi őrültségekkel tehetjük próbára tökösségünk a francia sráccal ismét? Milyet licitálhatunk egymás hétvégéire a szintén tüzes talpú nigériai manussal? Vaj összeszedte-e magát a visszafogott ugandai fiú, kinek a fejébe arannyal vésődött be, hogy „A hungry hungarian is dangerous!”? Persze e válaszokra az áldozat két garantáltan felejthetetlen Sjallini móka kihagyása.
Hé te tábor, itt vagyok! Egy-két-há... ajaj, tizenöt önkéntes amiből csak négy nem német lány. A nagy össznépi cváncogások közepette megállapítottam, hogy a legnagyobb várható adrenalin szintet már elértem akkor, mikor behordtam a zöldborsókonzerveket a buszból... különösebben nagy reményeket nem fűztem az egyetlen más hímnemű önkéntes, angolul nemigen beszélő, visszafogott és mélyen vallásos sri-lankai sráchoz sem. Egymagamban való fokhagymázási kedvet is elvette, hogy a helyen nem voltak zuhanyzók (csak másnap medence) és így semmi pikantériája nincs annak, ha valaki büdös. A trükkös francia „feladta” a projektjét és helyette rendes munkát vállalt Izlandon, az ugandai és a nigériai hazautazott... tovább emelendő az esemény fényét mások fikuszt mutattak az elvileg kötelező táboron való részvételnek.
De hát mi fán terem a tábor? Napközben konfliktus kezelünk, búbánatunkról és álmainkról pampogunk és persze világméretű kérdésekre próbálunk válaszolni. Legalább az esti gyilkosos játék elegendő arra, hogy ne kezdjem el unalmamban két fogpiszkálót csipeszként összefogva borostámat tépkedni. De a betevőre nincs panasz, a sok zöldbelű lányka nyála nem csorog húsra, így a többnyire koplalásra kárhoztatott ragadozó énem megjárhatta a maga örömtáncát. Persze minden tábor véget ér egyszer, és jelenleg ez a happy end :).
Létrehozva: 2009.03.22
Elveszett blog keresi rendetlen gazdáját...
Nincs ok több keservésre, készítettem ma egy új bejegyzést :) (Holnap meg majd jól letornázhatom a most kihagyott tánctalperősítő gyakorlatokat is :-D)
De azért jól esik kicsit kéretni magam :o)
Óóóh, irulás-pirulás. Köszi Kisasszonyok! :) Ha valahogy sikerül kibányamunálnom a háló bugyrából az ominózus „összetáncmérkőzést”, akkor ünnepi tűzijátékok közepette belinkelem ide. Az izlandi tánc, úgy ahogy van, nem létezik... azzal az 5-6 emberrel aki itt Akureyriben mégis jól veszi a ritmust hálégnek nagyon jóba vagyok.
(Egyébként van elvileg valami rendes folk tánca is Izlandnak... de szégyenszemre még nem foglalkoztam vele mélyebben, mint egy kis klip megtekintése :) )
Most hogy feleszméltem a húsvéti észveszejtésből, érdekelne hogy ott kint is szoktak-e efféle ivászatot és evészetet húsvétnak nevezni? Vagy ők egészen máshogy "ünneplik"? :P
Hát biz számomra is rejtély marad mitől nőnek lyányok errefelé... se nyuszó, se szódásszifonnal vértezett locsolók és fő a változatosság alapon ünnepre is bárányt esznek. Így a hétköznapoktól annyiban különbözik a húsvét, hogy a szokottnál kicsit több tojatot és csokit kebeleznek be. A leghúsvétibb hangulatot talán a helyi plazaban kihelyezett kis hirdetés okozta, mely kb. 10 000 Ft-ért kívánt elsózni egy magányos tapsifülest. Ivászat terén egy horpadt lépcsőfoknyival járnak előrébb ettől, ugyanis a húsvéti napok jól tele lettek tűzdelve éjszakai élettel, bár ez inkább a szokásos „torkoskodjunk seggre ülésig ” haditerv, mintsem a „pálinkás csiccsentgetés nózipirosodásig” műveletekkel tűzdelt mulatság és parádézás.
De ez tulajdonképp jól is van így. Ugyanis több hagyomány fűződik nekik a régi valláshoz kötődően, mint a keresztény szokásokhoz. Például a nyár érkeztét már programokkal, az utcán is ünneplik… igaz többnyire mindezt fogvacogva, hisz április végén a hóvirágok éppen csak kinyújtózkodtak :)
Nagyon jól nyomja valaki a parketten ;)
Nya, már azt hittem elvesztél. Épp kérni akartam, vmi bizonyítékot a fergeteges tánckultúrádról és tessék :D Úgy sejtem egyből levágják, hogy nem egy született izlandi vagy :D ahogy elnézem a többi versenyzőt...