Mikor akár húsz fok is lehet, mikor az eget a Nap szusszantás nélküli kerüli meg, mikor máshol már friss zöldet esznek, de itt még csak magot vetnek... ez az izlandi nyár.

S minthogy ilyenkorra az unikumnak számító múzeumoktól kezdve a kis sarki hot dogos bódékig mindent kinyitásra kényszerített a turistaszezonban életre kelő asius objectivitus sáskusz népség, így számomra is elérkezett az idő a táncoló talp portya kucsmára cserélésére. Persze előtte még valakinek búcsút kell inteni, és ő Suzy a német önkéntes leányzó, kinek „good bye grill” mulattságra bebotlottam (még szerencse, hisz számítottak rám: csupa illemből nem tudták begyújtani a gázgrillt, csakhogy hangoztathassam a „férfikéz” fontosságát :o) ).

Izlandi kutya

„Mielőtt a nagy végtelenbe így eltévedősen beletúráznék, valamennyi tudományt jó lenne összeszedni” – gondolattal jól megkukkantottam egy kis helyi múzeumot és az örök karácsony boltocskáját. A boltság megnyitásakor közveszélytelen őrültnek titulált tulajdonos, immár több mint tizenöt éve nagy sikerrel árulja egész évben a kis mütyürökkel tömött szobácskáiból a karácsonnyal bármi rokonságba hozható portékáit: a szivárványszínű kampós nyalókától kezdve a szarvasagancson át házilag füstölt báránysonkáig akármit.

Így nézett ki belülről régebben egy izlandi ház

Persze a művelődés nem csak rajtam, hanem általam is történik, de föld szerint. Merthogy a nyári szellő befúj a melódia helyére is... ahol van biza egy munkáskéz után epekedő nagyobbacska kertféleség. Sajnos a házba járók közül hirtelen mindenkire rátört a „hátfájás” és a „jaj, én ezt mennyiszer csináltam már, köszi Füles, majd máskor!”, amint segítségkéréssel megpróbáltam volna őket a mókába vonni. Úgyhogy maradt a „Mama büszke unokája, túr mint a kismalac” és Helgával két frontra osztva grundot, szépen elvetettük a burganyót&burgapót, répát, egrest, ribizlit és néhány nem ehető de annál illatosabb apróságot. Viszont némi könyörgéssel, zsarolással és lelkem örökös sakkra cserélésével néha el tudom érni egy-két vendégnél, hogy eldöcögjenek velem uszodába... még ha csak fél órára is.

A földbeépített régi izlandi házak

De most már ideje rátérni a feltérképezetlenre. Bemelegítésként ballagjunk el egy néhai (XIV. századig működő, majd elhagyott és teljesen betemetett) viking falucska nem látható romjaihoz, ahol némi madárkukucskálás és növénynézés is megjárja. Eztán egy kis hegyre mendegélés dukál az Akureyrihez közeli Öxnadal púpon (hogy lehet ennyi hegynek nevet adni?).

A kétmilliós, mesterséges fenyőerdő
Ez a kis fehér Izland nemzeti virága

Nem lesz rossz ez a nyár, pláne ha megmaradok :o)

Ezek a dimb-dombok valójában a viking házak tetői
A néhai templom talapzata




Ezek repkednek belföldön

Létrehozva: 2009.06.09