Ki maradt adós egy záró firkmánysággal itt blogandia birodalomban? Pedig 2009 szeptemberén már hazacibált a nagy légszelő propelleres masinéria. Ejnyék bejnénye egész családfámra, de megírom miként rontotta a levegőt az Izlandi betyár az utolsó szigeti hónapjában...

Minthogy a betyár anyagi élet inkább amolyan "van vörös hagyma a tarisznyában, keserű magában" béreslegényes, az a vetemedés következett be, hogy az egész évben semmittevőnapokat összespórolva vasöklű munkássá avanzsáljam magam egy hónapra. De hol lelni munkát nyáron, mikor minden jégtalpas diák szabadlábon? Szerencsére Helga jól beajánlott...

A senki földjén állt magában egy kis farmféle, melynek neve Stadarhóll. Nincsenek állatkák, turistákat fejnek :). Közel néhány zuhatag, kavics, luk meg a főút. Ez több mint elég hogy a tanya kis vendégházacskáikban álmodjanak párat a népek, miután a konyháján valami jó zsírosat+halasat+cukrosat bendőztek.

A kis világ ura Brindís asszonyság, akinek szent meggyőződése, hogy a top 5 vendégházakba számítják bele viskóit a jégföldén. Brindís -minden bizonnyal a dolgozók unaloműzésére- utópikus elképzelését párosította az Aliz csodaországából ismert Vörös Királynő szintű tévedhetetlen személyiségével. Ennek köszönhetően minden eszmecsere csakis a "mihaszna, faragatlan, csalárd munkások vagytok" című élvezetes végjátékkal zárult. Viszont betyárunk ezt élvezte... :)

Kevésbé volt ez elmondható Sebastian "a mindenért bűnbak" lengyel szárnysegédünkről, ki idegeit azzal vezette le hogy a farmon található legalkoholosabb italtól (poshadt fantaféle) igyekezett ész-veszejteni (könnyen azonosítható ez az állapota, ugyanis rendszeresen azt kiáltozza, hogy a második világháborúban a lengyelek egymaguk letépték volna Hitler bajszát ha... meg ha és ha). Két munkatársnőnk volt még vala, egy kissé fagolyó lengyel lányka és valami életművész német fiatalság. Nekik már az átlag napi 12 óra "móka és kacagás" is poharat telített, nem hiányolták a betyáros laza szellemet.

De mit is volt itt a tennivaló? Arra van itt a videó :). Reggel a kuckók kikotrása, napközben házikó meg konténerfestegetés, este meg a pincérkedés vagy konyhamalackodás. A szállás adott, a hami nyami (a válogatott gyümölcstea populációk napi dobozszintű ritkításának feladatát önként vállaltam), net és autó is adott (csak idő nincs rá). Persze egy kis bálnakukucskálás belefért a közeli Húsavik városkában, minthogy sajnos a "híres" falloszmúzeum ajtóin hiába kopogtunk hévvel és türelmetlenül.

A szezon és munka vége, nagy summa a zsebbe. Sebastian a terveinél hamarabb vált meg szeretett királynőjétől, merthogy rajtakapták, ahogy a kis pöfögő takarítófurgonnal a kavicsos kertben farolgatott. Így párnapi hajléktalanságát nálam kellett elszenvednie, ahol megismerhette az önhajnyírás rejtelmeit és a hungárus hétvégi táncvirtust.

Klikk a nagyításhoz

Aztán eljött számomra is légbeemelkedés ideje. Búcsúként a Lautiek hatalmas lasagnatállal döftek az erogén zónám legpirosabb pöttyébe. Visszajössz, ugye? Inkább, így-e ;)

… Betyárunk közel egy -igencsak kalandos, de meg nem írt- évet töltött eztán az Ungverják (Magyarok) földjén majd 2010 júniusában Manchester felé vette az irányt. De anglusokról már itt mesélek... http://anglia.3mteam.hu

Aki ezek után nem szeretne izlandi önkéntes lenni, annak porosodjon meg belülről a szemhéja ;o). Bless Nektek!