Hurrá nyaralunk! Ja, már nem… akkor őszülünk! (persze én megelőzőm a kopaszodással :))

Vajon mit tegyen az ember utolsó (de nem végső) napjaiban? Hát én gyors jól kimunkáltam magam, mármint pénzt kerestem (néha találtam is) és nem testet csiszoltam, sajnos. Szervert rugdostam helyre, majd hagytam is helyben… néhány új weboldal is kikerült a kezem közül illetve régieket avanzsáltam újjá. Minden okom megvolt a szorgos hangya életmódra, elvégre egy évig nyaralni fogok egy északi teleldében (az apró betűs részt majd a repcsin olvasom el :)).

Jó látni, hogy az izlandiak sem eszeveszett kapkodó művészek, ugyanis az indulás előtt egy héttel sikerült elpotyogtatniuk annyi hírmorzsát, hogy egy családnál fogok megszállódni, akik a Nordurgata 16, 600 címen laknak… ennél több infó minek :). Illetve az is az utolsó hétre maradt, hogy nem kell nekem Reykjavikból elbuszozgatnom Akureyribe, hanem lesz érkezés után egy 9 napos képzés még Reykjavikban és maradjak a hátsómon, a reptéren.

Szerencsére a küldő szervem megadta az elérhetőségét egy jó fej srácnak, akik már volt Izlandon EVS-sel és így egy rakat olyan hasznos dolgot tudtam meg, amit sztem a kapuvári táborban kellett volna esetleg megtudni… köszi Dani. Gondoltam, ha már ennyire „ráérős” vagyok, akkor miért ne tartanék néhány Microsoft tájékoztatót az egyetem orientációs napjain… jó móka volt. Akárcsak a (valami felsőbbrendű erő segítségével összehozott) jogsi lerakása melyet már kb. fél -ha nem több- éve halogattam. De azért az elkövetkező évben inkább csak pónit fogok vezetni és azt is csak pórázon.

Megvolt a búcsú családi grilles-gulyásosdi is… mindenki eljött :). Jól el is kenték a képem sakkban, csak hogy lebegjen egy cél a szemem előtt ez alatt az egy év alatt, amit végigsakkozok majd az ottaniakkal. Most, hogy így elintéztem/lezártam mindent olyan érzés, hogy akár ki is ugorhatnék az erkélyen… persze ez csak vicc meg irónia –sokak bánatára :P- :).

Elvégre be is kellene valamit csomagolni… szerencsére „jó tanáccsal” is ellátott az izlandi koordináló szervezet. Írták, hogy vigyek: Meleg ruhát, esőkabátot, csizmát, meleg dzsekit, túracipőt, gyapjú zoknit, hosszú alsót, hátizsákot, hálózsákot és persze az országom bemutatására köcölékeket. Hááát… Batman nem járt ennyi felszereléssel… én sem fogok :P. Illetve írták, hogy bő cuccokat vigyek, mert az önkéntesek többsége felszed néhány kilót a „nagy munkák” során. Na neeem… én nem leszek vágásérett… nemcsak azért mert az ő fő ételüket –a halat- nem eszem meg, hanem mert hát no… én nem lehetek bálna.

Akárhogy is… de el kell ütni ezt a pár napot… méghozzá nem légkalapáccsal :).

Létrehozva: 2008.09.10