Indulás előtt (2008.09.14)

Egyszer volt, hol nem volt egy ember… kinek ráadásul szakálla nem is volt kender (így jutott át a (hét)határon :) ). Ebben az emberben ütötte fel fejét az a gondolat, hogy -nagy örömet okozva a környezetében élőknek- elillan valami kicsit északibb, picit elszigeteltebb és lehetőség szerint egy csöppet izlandibb tájékra... kerek tizenkét hónapra.

Főhősünket Maximiliánnak hívták... pontosan ugyanúgy, mint az első (név szerint ismert) magyart, aki Izland szigetére tévedt. Nemes betyár hősünket huszadik életévében szúrták meg az elszállás gondolatának szálkái. És hát mit tehet ilyenkor az ember? Természetesen passzívra állítja egyetemi tanulmányait és részt vesz az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS – European Voluntary Service) programban önkéntesként.

A mihaszna dolgok lelkes ellenrajongójaként ezt a blogféleséget azért hozta létre, hogy –a vele ellentétben okosabbak- tanulhassanak az ő hibáiból, vagy ne adj isten sárgulhassanak az irigységtől :). Ő maga is átolvasott két izlandon élő honfitárs naplóját… persze ezt inkább csak kedvcsinálóként, hiszen a valóság mindenkinek az, amit önmaga tapasztal meg.

És most átadván a billentyűt az első szám legelső személyének –elvégre ez a blog nem történelmi, de mégis megtörtént eseményeken alapszik- egy mélyenszántó, messzemenő következtetésekre és találgatásokra alkalmas kiegészítéssel élnék, melynek szellemisége áthatja ezt a portált és az életfilozófiámat hűen tükrözve feltárja fondorlatos lelkem legkardinálisabb jellegzetességét… ez pedig így hangzik: „Habakukk!”.

Jó olvasgatást!
Miháldinecz M. Maximilián

Félidő (2009.02.21)