Bepakolás aztán másnap hajnalban irány a budapesti reptér a jó ősök segítségével. Egy Berlinben átszállós repjegyet találtunk legolcsóbbnak erre az időpontra, ez 65 000 Ft-ot kóstált (a küldő szervezet természetesen előre kifizette). A csomagolásnál érdemes lehet jól megnézni, hogy milyen módszerrel jöhetünk ki az adott légitársaságoknál legolcsóbban. Én megúsztam volna a 4.800 Ft-os többletköltséget, ha két kisebb helyett egy nagyba pakolok... a fogadó szerv nem térítette, sebaj, én voltam a hülye. Egyébként érdekes volt a repülőjegy felirata, mert indulásnak 21:40-et írtak és érkezésnek 23:00-át. Ez persze így is történt, csak a 23:00 Reykjaviki idő szerint (két órával korábban a magyar időhöz képest) értendő.

A reptéren a koordináló szerv vezetője, egy velem kb. azonos időben érkező önkéntes és egy ex-önkéntes várt. Autóval elvittek az átmeneti szállásra, megnyugodtam, hogy értem amit beszélnek, és megjegyezték, hogy tiszta az angolom (ettől független én tudom magamról, hogy a lexikális tudásom eléggé molyfing).

Hétfőn érkeztem és az átmeneti szállást pénteken hagyjuk el és megyünk a táborba. Ez a tábor feltételezem hasonló lesz, mint a kapuvári (csak itt pillanatok alatt kialakult egy baráti közösség illetve a helyszín érdekesnek hangzik, ugyanis bálna lesen is részt veszünk állítólag). A szállás egy kb. 60 négyzetméteres hely volt, amelyben igen hamar nagyon sokan lettünk (ideiglenesen, hiszen a legtöbb ember nem Reykjavikban marad). Amikor érkeztem egy igen barátságos görög srác volt ébren és egy kedves texasi lány. Hallottam, hogy itt van egy magyar önkéntes leányzó (a két tesójával, akik éppen meglátogatták). Kitaláltuk, hogy nem áruljuk el azonnal, hogy magyar vagyok (helyette egy orosz veterán katonacsalád legfiatalabb tagjaként díszelegtem, aki felfedezni jött a szigetet egy esetleges háború esetére).

A hálózati feszellyel mennek a gépeim. Zuhanyzásnál a csapból jövő víz termálfürdőre emlékeztet. Ez meleg víznél még okés, de csapvizet,még ha titán lennék, sem innék. Net van, családdal lehet beszélni a blogot meg írni. Az otthoni Vodafone-os telefonom kártyám kis gondolkodás után átállt, és probléma nélkül működik. Kétágyas szobában fekszek le, a másik ágyon mintha lenne valaki, de nem látom tisztán. A hálózsák jól jött, még ha sok helyet is foglalt. Reggel a szobatársammal egyszerre lepődtünk meg ébredéskor... ő azon, hogy nem egyedül ébredt, én azon hogy egy ugandai néger sráccal. Szép lassan előjöttek a többiek is, egy finn lány, egy másik német leányzó, egy második amerikai lyány, és egy nappal később egy taiwani lány is csatlakozott. Hát igen, a nemek aránya érdekes… nincs miért panaszkodni :).

A reggeli kocogásra el tudtam csalni két embert. Kaját azt vettek nekünk előre reggilere, az ebédet a koordinátor szervezet irodájában ettük meg (ami inkább egy múzeum és iroda összvére). Itt kaptunk a hétvégéig kajapénzt (eleget a jólakáshoz, bár az én étkezési szokásomhoz a fele is bőven elég volt… úgyhogy piperéket szereztem be, amit a repcsin nem lehetett áthozni) és izlandi vodafoneos SIM kártyát (elvileg valamikor bankkártyát is kapunk). Aztán elmentünk a nemzeti irodához bejelenteni, hogy 3 hónapnál tovább leszünk Izlandon (minden simán ment). Az időjárás negyedóránként váltakozik „borult”, „borult-esős”, „borult-szeles”, „borult-szeles-esős”, „napsütéses” közt. Sétával emberi időn belül el lehet jutni bárhova, az időjárás ellenére is. Estére nagy vihart mondtak, be is jött (természetesen pont ezért lementem kocogni a partra... wuhhu :) ).

Másnap reggel, kocogás kimaradt. Ma semmittevés a feladat. Elmegyünk vásárolni... a legolcsóbb élelmiszerhely a „Bonus” nevű áruházak, ami kb. harmad-fél penny market méretűek. A húst aranyban mérik (a magyar ár kétszerese), a tej ugyanennyi, bizonyos konzervek viszont kifejezetten olcsóak… A választék kielégítő, de messze nem egy hipermarket. Reykjavikban egyetlen „igazi” shopping center van (Kinglar), ami ÁRKÁD szerű, elsősorban a nem túl vonzó árait illetően. A VISA kártyát elfogadják, ahol lehet kártyával fizetni (több helyen MasterCard-ot is, csak ezt nem írják ki). Reykjavik központjában van egy információs központ turistáknak, ahol számos ingyenes térkép, ismertető beszerezhető és még segítenek is egészen pontosan megtalálni a dolgokat. A vásárlás után egy kis kísérgetés, megkerestünk egy uszodát (olcsóak!) de végül is elmaradt és magamban mentem este kocogni ismét. Party Reykjavikben csak pénteken, szombaton van (kiábrándító ez egy fővárostól).

Mihez hasonlítható a dolog… az érzés olyan mintha az ember egy óriási gólyatáborba keveredett volna. Persze ez nem 2P orientált, viszont a dolgok „csak úgy történnek”, az idő csak úgy „eltűnik”… már csak „teleportálásra” nem volt még példa. Kipróbáltuk másnap az elmaradt fürdőt is, 360 koronáért (kb. 700 Ft) egész nap használható a jakuzzi, gőzkabin és a medence... nagyon higiénikus. A tömegközlekedés egész jó, a napijegy kb. 200 koronát kóstál (400 Ft), de ha 18 év alattinak mondjuk magunk, akkor csak a fele (a sofőr meg sem számolja a pénzt...). A bankkártyával fizetéssel jobban járok, mint a pénzfelvétellel (így 1 FT kb. 0,6 korona és nem 0,53).

A lakótársak néhány nap elteltével is jó fejek. Az ugandai szobatársam igen közvetlen (kb. mint egy amerikai gettófilmben). Az egyik USA-beli lány vagy telefonál/levelezik a fiújával, vagy pedig pityereg miatta. Sokakban honvágy támad és össze vannak nőve a laptoppal. Én –a „The Annoying Tough Hungarian Guy- -nak átkeresztelt- jól tartom magam, fizikailag is (a többiek rendesen megfáztak). Reykjavik hamar kiismerhető, nagyobbnak képzeltem egy fővárost. Szerencsére gyaloglással hamar el lehet jutni sok helyre.

Pénteken indulunk a táborba, jónak ígérkezik :).

Létrehozva: 2008.09.19