Most kiderül, hogy kell-e az a sok cucc, amit jó tanácsként írtak (tapasztalat: a hálózsákot leszámítva nem. Egy szokásosan esős időben rohamoztuk meg a 40 fős buszt, amit kellemesen ki is töltöttünk. Sok új arc, a felét ha ismerem... persze nemsokára minden kiderül. Néhány órácska utazás egy megállóval: cél a semmi kellős közepe ahol egy házikó vár ránk. Éjszaka, eső esik, amennyire csak bír... gyorsan behozzuk a buszból a háromnapi kaját... nem kis mennyiség.

Bent néhány vicces (és szokásos, de most angol nyelven :P) csapatépítő játék. Hamar kiderül, az itt lévők fele ex önkéntes vagy hamarosan ex önkéntessé váló emberke. Azaz ezt a helyet elhagyva csupán a fele jön velünk tovább egy másik házikóba (azok, akik új önkéntesek, mint én). Éjfélkor csendes pihenő, találtam egy hozzám hasonlóan őrült francia csávót (38 évével ő a legöregebb önkéntes közölünk, mert a többiek 20 körüliek) akivel tovább fennmaradtunk és vasszékekből felépítettük az Eiffel tornyot, a Word Trade Centert és egy piramist… amíg mások aludni próbáltak :). Másnap erőteljes csapatépítés kinti és benti játékokkal. Ezek jóval ötletesebbek voltak mint a Kapuvári. A hamit az ex-önkéntesek főzték, reggelire kis svédasztal, ebédre tésztás/zöldséges estére bárány... gyümölcsszünetek napközben. Az idő a semmi közepén elég zord, de ez a környéken található sok bárányt nem riasztotta el, így mindig láthattuk őket. Az utolsó napon a félelmekkel és álmokkal kapcsolatban voltak programok és ügyességi játékok... óvoda feeling, de ezt is sikerült poénosra összehozniuk. Egy magyar, különösen ha Miháldinecz nem fél semmitől... ezt sikerült a legtöbb emberrel megjegyeztetnem :). Az ugandai sráctól tanultam egy iszonyat jó labdajátékot (amit valójában sapkával játszottunk), mely egy kifordított középcicára hasonlít, de a középen lévőnek egy amerikai akciófilmekben látható elit/szuper/sebezhetetlen akcióhősi mozgást kell végeznie a győzelemhez.

Vasárnap könnyű könnytelen búcsú a csapat felétől és átmegyünk egy kisebb házba, kb. egy óra alatt. Erről a házról már nem mondható, hogy a semmi közepén van, ugyanis 8 km-re egy kis falu fekszik a tenger partján :) –persze nincs busz oda-. Ezt a távot az első nap le is sétáltuk az őrült franciatársammal. A 10 percenkénti szivárvány hamar unalmassá válik. Az ebben a házban eltöltendő öt nap hasznos és érdekes volt.

Délelőtt izlandi nyelvórák (izlandi nyelven), melyek nem arról szóltak, hogy ezer terminust és szót bepakoljunk a fejbe, hanem valós élethelyzetekben felmerülhető mondatokat/mondattöredékeket vicces módon megjegyezzünk. Ez jó döntés is volt, elvégre öt nap alatt nem lehet megtanulni izlandiul (amit megtanulni nem tűnik nehéznek, ha csak az a cél, hogy egy izlandival tudjunk társalogni). Délután valami kis (nem bugyuta) csapatjátékokkal kevert egymást, egymás országát és kultúráját megismerő programok voltak (Mint pl.: mutassuk be országunk egynéhány nemzeti hősét... én felvállaltam a véleményem és Kádár Jánosról beszéltem :)). Illetve tájékoztattak az EVS (illetve ICYE, aki azzal jött) szabályairól és lehetőségeiről. Itt azt állították, hogy szabadon vállalhatok munkát a szabadidőmben… hiszek nekik. Este filmnézés (az izlandi filmek, amiket láttam nem is rosszak), szabad program. Az épület jobb szárnya egy világítás és fűtés nélküli raktár... átrendeztem edzőteremmé és gondoskodtam karbantartásomról szabadidőmben.

A nyammognivalót mindig más 4-es csoport készíti (és végzi az utómunkákat), demokratikus és működött (finom volt és gondoltak a vegákra is... bár ez engem nem érint). Részt vettünk egy hajótúrán is, ahol frissen kifogott kagylót kóstolhattam meg (továbbra sem szeretem a tengeri herkentyűket). Érdekes, hogy a parttól távol eső kis szigeteket meg lehet vásárolni („Legyen saját szigeted!”)... láttunk is néhány kis házikót az abszolút semmi közepén.

A tábor végére egészen összekovácsolódott a kis csapat. Két leányzó önkénteskedik rajtam kívül még Akureyriben. A busz visszavisz Reykjavikba, ahonnan két nap múlva utazok Akureyribe azzal a hölggyel, akivel egy házban fogok élni. Ez alatt a két nap alatt kipróbáltam a Reykjaviki éjszakát. A partyhelyek leginkább mind az egyetlen főutcán helyezkednek el. Az élet éjfél és egy óra között indul el, ekkor a főutcán több embert (fiatalt leginkább) látni, mint nappal. A discoba belépés ingyenes, az „ásványvíz” ingyen van, a kabát lerakása viszont (nem sok) pénzbe kerül… a zene változatos. Az izlandi emberek részegen érdekes képet mutatnak… a fiúk verekednek, a lányok kanosak :D. Az original táncommal az első három perc után megkaptam a „Where are you came from?” kérdést... a sikerre való tekintettel az izlandi srácok a „mozgáskultúrám” –gyengére sikeredett- koppintásával próbálkoztak. Egy izlandi leányzó azonban képes volt felvenni a ritmust és hasonlót produkálni, na végre :).

Másik éjszaka a színházé... izlandi nyelvű cinikus mű az izlandi emberek családi kapcsolatáról. A beszédből egy mukkot nem értettem, de a színészek jól játszottak és egy helybeli segítségével tisztává vált a történet. Jöhet az utazás Akureyribe!

Létrehozva: 2008.09.28