A Bónuszban kapható kókusztejkonzervek végigkóstolgatása közben érkezett meg a hölgy, akivel Akureyribe utaztam (és egyben ő a ház tulajdonosa). Korra a mamám is bőven lehetne. A nem túl rövidke autós utazgatás közben megálltunk az egyik testvérénél egy kávéra. Itt beszélgethettem két izlandi gyerekkel, az egyik 6 a másik 8 éves volt... és folyamatosan beszéltek angolul, történeteket is meséltek... nem tudtam hogy előbb irigykedjek s aztán csodálkozzak, vagy fordítva :). De valószínű én vagyok elavult széria :). Néhol megálltunk, kiszálltunk és megmutogatta az érdekes helyeket, ehető bogyókat (wow, elég sok van). A táj 10 percenként változott: hófedte hegyek, végeláthatatlan mezők, fjordok és folyók és mindenütt feltűnnek a (majdnem) szabadon élő birkák és lovak. A hölgy amellett, hogy igen kedves volt még számos hasznos infóval is megtömte csupasz elmém. Ugyanis sokáig ő vezette azt a helyet, ahova épp önkénteskedni igyekszem.

Este érkeztünk meg... vajon milyen lesz a várva-várt hely. Két teljesen külön emelet, akár egy magyarországi emeletes házban (csak kicsiben). Saját mosdó, fürdő, tároló és szoba ahol kis konyhácska van... mindezeket egyedül én használom, nincs osztozkodás (ami a reykjaviki önkéntestársakról nem mondható el... náluk csak a szélsőségesen legjobb esetben van saját szobájuk, de közös lakásuk valaki más önkéntessel(ekkel)). Úgy érzem én jártam legjobban... pl.: nincs ugandai szobatárs, aki unalmában felkelt hajnali 9-kor miután buliból jövök haza hajnalban, továbbá nincs ugandai szobatárs, aki nem alszik lányokkal egy szobában, és végül nincs ugandai szobatárs, aki akkor is nyitott szájjal eszik, ha épp nem tele szájjal beszél közben.

Mi van helyette? Oldschool bútorzat... minimum két generációval korábbi fotel, dívány, íróasztal, sámli, sztereó rezsó, kád, polcok, szekrények... és ilyenkor valamit mondani kell... EZ ISZONYATOSAN TETSZIK! Azt hiszem már csak valami oldsmobile-t kellene beszereznem :). Bár arra a 300 méterre ahol a munkahely van nem kell. Egyébként érdekes, hogy otthon ezek a régi stílusú (vagy tényleg régi, de jó állapotú) bútorok milyen magas pénzért találnak gazdára. Az előző önkéntesek hagytak itt sok apróságot és kacatot, így ezeket véletlenül sem kell beszereznem :). Mosatni viszont inkább a munkahelyen (neve LAUT, ami lejtő-t jelent) fogok, mert ott szárítógép is van.. meg úgy is ráérek majd :).

Napsütéses reggel. Azt mondták itt Akureyriben az idő nem olyan szélsőséges és hirtelen változó, mint Reykjavikban... úgy legyen. Azt mondta a tulaj, hogy nem szükséges hétfőn bemenni, mert nem eszik azt ilyen forrón... de én azért mégis más bemutatkozót szerettem volna. Elhatároztam, hogy kicsit korábban megyek be és beadom, hogy pizzafutár vagyok és vegyék már át azt a rakat mindent, amit iderendeltek. Már el is kezdtem mondani a szövegemet, amikor az ottaniakkal egyszerre pillantottam meg a falra kiragasztott A4-es nyomtatott képet... rólam. Na jó, lássuk inkább mi is ez a hely. Kívülről nem tűnt nagynak ez a kétszintes épület, aminek ráadásul egy komplett földalatti szintje is van. Nagy nappali/étkező, tv szoba, társasjáték szoba, modern konyha, pihenőszoba, technika szoba és egy olvasószoba, nagy mosószoba, valami titkos szoba, még egy kis étkező és három wc. Minden szobában 4-5 ember kényelmesen elfér, leszámítva a nagy étkezőt ahol jóval többen. Az egész épület bentről tűnik többnek néhány évesnél. Tehát összegezve: nem spóroltak.

És kik dolgoznak itt?
Helga, a hely vezetője. Egy 50 feletti hölgy, kedves, mosolygós.
Fanney, aki általában a helyi élelmezésügyi manager... azaz ő szeret főzni, és mindig csak egészséges ételeket készít (ennek ellenére szegénynek vastagabb karja van, mint a combom). Neki is roppant pozitív kisugárzása van.
Goran, aki Horvátországban volt első osztályú kézilabdás volt, de lassan izlandi állampolgár lesz. Ő is nagyon jó fej.

És mi a tennivaló? Az emberek akik ide betérnek mentális betegek. Ez eléggé semmitmondó, és így egy hét után sem vagyok abba biztos, hogy néhányuknak akik odajárnak bármi bajuk lenne. Van akiről tudom hogy csak vmi testi baja van (ami kintről nem látszik), de amúgy teljesen kerek. Persze mondták a dolgozók, hogy sokuknak csak bizonyos élethelyzetekben jönnek elő a problémás részei. Minden esettre egyetlen ember akadt csak akit igazán betegnek ítélnék... ez az idős ember a hosszú fehér hajával hol megjelenik, hol eltűnik és vissza sem köszön, nem hogy beszélne... mint egy szellem. Szóval ezek az emberek azért jönnek ide, mert nincs munkájuk, egyedül vannak és unatkoznak. Azaz idejárnak beszélgetni, kávézni, kártyázni, sakkozni és sokan itt is ebédelnek. Tehát a feladat annyi, hogy barátkozni kell velük, kikapcsolódni és a házat karbantartani.

Ezen a héten minden nap tanultam egy új kártyajátékot. Sakkozni is igencsak volt lehetőségem: a LAUT bajnoka egy idős, (betegségéből fakadóan) kicsit nehézkesen beszélő úr, akinek a bátyja a legjobb izlandi sakkozói közt van vagy volt bent. Magyarán számtalan nyitó és záró lépést ismer... le is vert, de azért nem adtam ingyen :). Rajta kívül eddig mindenkit legyőztem, aki leült ellenem... azt hiszem egyik célom az lesz, hogy egy év elteltével trónfosztást kövessek el :). Egész nap szürcsölhetem a kávét, teákat és ami a legfontosabb nekem: a tejet :). Hát a kajáról kicsit változatosabb véleményem van. Még jó hogy írtam, hogy a halat utálom.. kedden az volt az ebéd... gondoltam erőt veszek magamon. Nagy ötlet volt, mert csütörtökön meg birkabendő volt... nah ezt is valahogy megettem... de ezentúl azt hiszem élek a szabad hűtőhasználat határtalan lehetőségeivel :). De én, - mint híres bosszúálló- azonnal visszavágtam egy vaniliás, csokis-fahéjas, tejszínhabos palacsintatorta elkészítésével... de finoman szólva túlélték :). A munkám 10-kor kezdődik és 16-kor ér végett. De a gyakorlatban ez hamarabb véget érhet és kieső napok is lehetnek (nem az ünnepekre gondolok).

Találkoztam a mentorommal (aki ilyen kötelező barát) és állítólag segít egy kis hétvégi fizetős elfoglaltságot keresni. Mondtam, hogy nem szeretnék milliárdos lenni, csak vmi edzésre befizetni illetve majd bejárni a szigetet. Igazából nincs különösebben szükségem pénzre. Úgy hírlik ruhát is tudok majd ingyen szerezni, a vöröskereszt jóvoltából. Az első itteni izlandi órám is megvolt... ami valójában a kurzus ötödik órája volt, szóval nyami. Leszedtem a netről egy 100 oldalas izlandi tutorialt, hanganyagokkal. Azt hiszem ezt érdemes elsőnek betuszkolnom a koponyámba.
A helyi Bonus itt a legnagyobb, amit eddig láttam. Kb. egy kisebb Tesco méretű. Az árak persze ugyanazok, de nagyobb választék és több az akció. Vannak bizonyos elektronikai eszközök, amik jóval olcsóbbak, mint Magyarországon. A mozi is kb. azonos áron van. Még kipuhatolom Helgától, hogy miket használhatok kedvezménnyel, mert vöröskeresztes vagyok. Egyelőre ennyi. Bless!

Létrehozva: 2008.10.03